Az első beszélgetés - főleg, ha még nem jártak korábban segítő
szakembernél, vagy pont azért, mert sajnos már volt ilyen helyzetben
rossz tapasztalatuk - sokszor nehéz a kliensek számára. A bejelentkezést
általában hosszas gondolkodás, esetleg őrlődés is megelőzheti. Ilyenkor felmerülhet az a kérdés is, hogy mi is fog történni a pszichológusnál.
Röviden összefoglalva: az alkalmunk elején néhány adminisztratív kérdést teszek fel (születési idő, lakcím, stb), ezt követően a páciens igényeihez igazodva beszélgetünk arról a helyzetről, amivel dolgozni szeretnénk (első alkalommal inkább a jelenlegi problémáról beszélünk, a további találkozásainkon szokott sor kerülni az élettörténetre és a korábbi körülményekre), a végén pedig megállapodunk a célunkról és a kereteinkről. Mindenki más és más. Van, akivel akár 2-3 alkalomra is szükség van, hogy részletesen átbeszéljük a fennálló helyzetet. Az alábbiakban gyakran felmerülő kérdéseket és kétségeket gyűjtöttem össze.
"Mit fog rólam gondolni, ha ezeket elmondom?"
Gyakran tapasztalom, hogy a kliensek tartanak attól, mit fogok majd gondolni róluk, mit szólok majd a problémájukhoz. Sokan soha senkivel nem beszéltek még arról, ami nyomasztja őket, vagy korábbi segítségkérésüket (pl családtagoktól, barátoktól) nem érzékelték megfelelően vagy nem értették problémájukat (rosszabb esetben elutasítással reagáltak rá). Fontos tudni, hogy a pszichológusnál történő beszélgetés nem állásinterjú, nem felvételi, nem vallatás, és
nem azért találkozunk, hogy kiderítsük, "mennyire normális" az a
gondolat, érzés vagy tapasztalat, amivel érkezik. A pszichológus nem ítélkezik. Találkozásunk célja, hogy meghatározzuk, hogyan tudok segíteni és hogyan tudunk együttműködni. Az első alkalmunk végén 10-15 percben vázolom a lehetőségeinket és átbeszéljük a kereteket. Ennek során megállapítjuk célunkat (amit a klienssel közösen jelölünk ki), a találkozásaink rendszerességét és az együttműködésünk feltételeit, majd pedig egyeztetjük a következő időpontunkat.
"Mi lesz, ha elsírom magam?"
Amiről beszél, vagy beszélni fog, érzelmileg megterhelő, ilyenkor teljesen normális reakció a sírás. Nem "kell" kibírni sírás nélkül, az is rendben van, ha nem sír. Az asztalon zsebkendő található. A kényelme érdekében biztosan hagyok időt, hogy folytatni tudja, és az sem baj, ha a beszélgetésünk közben végig sír.
"Feküdnöm kell majd, mint a filmekben?"
Nem, nem kell feküdnie, az alkalmak során mind a ketten ülünk.
"Titokban marad amit itt elmondok?"
Pszichológusként, pszichoterapeutaként titoktartási kötelezettségem van. Ez nem csak a nálam elhangzottakra, hanem arra is tényre is vonatkozik, hogy hozzám jár, családtagjainak (médiának, kezelőorvosának stb) információt nem adhatok ki arról sem, hogy nálam megjelenése volt. Ez alól csak rendőrségi/bírósági eljárás során a hatóság menthet fel, illetve, ha veszélyeztető állapot áll fenn (ön- vagy közveszély), ekkor viszont jelentési kötelezettségem van.
Az alkalmakon elhangzottakat, a keletkezett dokumentációt mindig a legújabb egészségügyi adatvédelmi irányelveknek, valamint a GDPR-nak megfelelően kezelem. Az Adatkezelési tájékoztató a konzultációs szobában elérhető, ebből az első alkalmon saját példányt kap.
18 éven aluli kliens esetében, annak állapotáról vissza
kell jeleznem egy szülőnek, a titoktartási kötelezettség betartása mellett.
Gyermekkorú személy esetén a gondviselőnek tudomása kell legyen a
pszichés vezetésről. Fontosnak tartom a rendszeres
szülőkonzultációt, serdülőknél a szülőkonzultáción általában a fiatal is jelen van (de kérheti, hogy a szülőkonzultáción ő nem akar részt venni). Veszélyeztető helyzet esetén itt is jelentési kötelezettségem van.
"Hogyan készüljek?"
Érdemes végiggondolni, megfogalmazni a témát/problémát, hasznos a gondolatainkat nagy vonalakban összeszedni. Akár készülhet listával is, ha az segíti. Amennyiben rendelkezik korábbi pszichológiai/pszichiátriai előzménnyel, kérem, hogy a zárójelentést vagy ambuláns lapjait hozza magával. Kérem, lehetősége szerint érkezzen a megbeszélt időpontban, és csengessen (Eitler). Ha nem találná az épületet, hívjon telefonon nyugodtan, de felvenni csak az időpont előtti 10 percben tudom. Ha késne, kérem, üzenetet írjon, várni fogom.
"Tegeződhetünk? Miért magázódunk?"
Sajnos nem tegeződhetünk :( Ez egy fura dolog, de fontos célja van. A beszédükben folyamatosan jelölt távolságtartás paradox módon megteremti a biztonságérzetet, védi mindkettőnk személyes terét és különböző, a terápia szempontjából fontos működések fenntartását. A tegeződés, bár kezdetben bizalmasabbnak tűnik, a foglalkozások során előkerülő nehéz témákkal együtt hamar túlterheli a pszichológus és a kliens közötti kapcsolatot. Ez általában néhány alkalom után érződik igazán, a kezdetben ettől idegenkedők is azt jelzik vissza, végül valóban jobb a magázódás. Hasonló kérdés szokott lenni a káromkodás vagy a szleng használata - ezek elférnek, ha valamit nem értek, megkérdezem.
"Milyen gyakran kell majd járnom?"
Különböző terápiás irányzatokban eltérő sűrűséggel találkozik a kliens és a terapeuta. Nálam a leggyakoribb találkozási lehetőség a heti 1 alkalom. Kéthetente is lehet járni, ez is terápiás hatású. Ennél ritkábban, havonta vagy többhavonta egyszeri találkozás a lezárási szakaszban jellemző, vagy ha szupportálásra jár.
"Gyermekem miatt kérek segítséget, kinek kell jelen lennie az első alkalmon?"
Gyermek rendelésem átmenetileg szünetel, jelenleg csak a kontrollra jelentkező, korábbi pácienseimet fogadom.
Serdülő esetében az első alkalommal általában a fiatallal külön beszélek, a végén, a visszajelzésnél a szülő is jelen van.
"Mikor/hogyan kell fizetnem?"
Az alkalmunk végén, nálam, készpénzben. Online terápia esetén, vagy az Ön igénye szerint személyes találkozáskor is választhat banki átutalást, ilyenkor a számlát emailen kapja meg.
