A serdülő-szülőkonzultáció a kamasz gyermeket nevelő szülőnek nyújt
segítséget. A gyermek vizsgálata nem minden esetben szükséges, ugyanis a
beszélgetés és a megoldás keresése rendszerszemléletben zajlik. /Ez a
család, mint egységes, egymásra kölcsönösen ható tagokból álló
rendszerként való felfogását jelenti. Feltételezi, hogy a rendszer
egyetlen elemének viselkedésváltozása a rendszerben álló további tagok
viselkedésváltozását fogja eredményezni. Azaz: ha a szülő képessé válik
a viselkedésének, reakcióinak változtatására, a gyermek/többi családtag
viselkedése is változni fog. Hasznos ez akkor, ha a gyermek viselkedése
gondot okoz, de ő maga nem hajlandó, nem tud részt venni
a pszichológiai vizsgálaton, illetve ha az számára látszólag nem okoz
akkora gondot, mint a szülőnek. Pl a kamasz éli a normális kamasz-életét, de a szülőnek nehézséget okoz alkalmazkodni az új helyzethez.
A konzultáció során a szülőnek lehetősége van kérdéseit
feltenni, átbeszélheti nehézségeit, problémáit, esetleges szorongásait a
gyermek leválásával és megváltozott viselkedésével kapcsolatosan. Tapasztalataim
alapján az önsegítő és tanácsadó könyvek, valamint a jó (és kevésbé jó-)
szándékú tanácsok a családból, ismerősöktől sok esetben inkább keltenek
szorongást és inkompetencia-érzetet a szülőkben, mely aztán tovább
nehezítheti a gyermekkel kapcsolatos problémák megoldását, ezzel ördögi
kört hozva létre.
Néhány kérdés, amelyekkel gyakran keresnek fel a szülők:
- "Hogyan érthetném meg őt jobban?"
- "Miért nem keresi a társaságunkat? Aggódom!"
- "Sok a konfliktus közöttünk, szeretnék javítani a kapcsolatunkon."
- "Úgy érzem, nem bírok vele, elegem van belőle."
- "Aggódom a jövője miatt/rontott az iskolában/rossz társaságba keveredett/párkapcsolatától."
- "Nehezemre esik elengedni/felnőni hagyni őt."
- "Hazudozik/nem oda megy ahova mondja/megszegi a szabályokat."
- "Hirtelen megváltozott, bántó a viselkedése."
- "Úgy érzem semmi nem jó neki, amit csinálok. "
